Magyar

Radoje Domanović (1873–1908) – szerb szatíraíró. Nem egy tájjal foglalkozik, az egész szerb társadalom szerkezetét vizsgálja és mutatja meg írásainak görbetükrében Radoje Domanović, a szerb politikai és társadalmi szatíra mestere. Élénken részt vesz a politikai karcokban, mint a baloldali ellenzék legtehetségesebb írója. A kormány részéről üldöztetést szenvedett, többször elbocsátották tanári állásából. Igazi műfaja az allegorikus szatíra.

Szatirikus elbeszéléseiben allegorikus formában állítja pellengérre a politikai rendszer visszáságait, a hatalom visszaéléseit és az emberi gyarlóságot: Razmišljanja jednog običnog srpskog vola („Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör”); Danga („A bélyeg”) – egy derék polgár álma valami távoli országról, ahol a lakosok büszkék rá, hogy a bírák és a pandúrok az ő hátukon lovagolnak; a polgárok homlokára bélyeget sütnek, hogy könnyen megkülönböztethetőek legyenek a betolakodó és ártalmas idegenektől; Vođa („A vezér”) – a hipnotizált tömeg követi a kultikus vezért, akiről a végén kiderül, hogy vak.

Művei:

• Ahol megszűntek a szenvedélyek, 1898.
• A bélyeg, 1899.
• Az érsek kandúrja, 1904.
• Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör, 1902.
• Kínlódia (1–2–3–4–5–6–7–8–9–10–11–12), 1902.
• A mocsár (1–2–3–4–5), 1902.
• Nem értem, 1898.
• Rendőr ész, 1905.
• A vezér (1–2–3), 1901.

Forrás: Radoje Domanović, Kínlódia, Fórum, Novi Sad 1961. (Ford. Sándor Bogdánfi)

Új fordítások:

• Az idealista (1–2), 1899.
• Modern felkelés, 1902.
• A monostori kotlós sorsa, 1905.
• Nehéz feladat, 1905.
• Az önálló vállalkozói szellem, 1904.
• A száraz levél, 1904.

Kifejezetten a “Radoje Domanović” projekthez 2015-ben Neducza Szvetiszláv fordítása.