A monostori kotlós sorsa
Egy szerzetes, valamilyen Mitrofan atya a Szt. Hegyen, feladatul kapta, hogy a monostori szőlőskertet őrizze. Hogy ebben a pusztaságban és az unalmas szerzetesi magányában valahogy feltalálja magát, Mitrofan atya egy kotlóst ültetett, amelyik húsz szép csibét költött. Minden reggel és este Mitrofan atya etette ezeket a kis szimpatikus lelkecskéket. Ez volt a legkedvesebb szórakozása. Simogatta a kicsiket, gügyögött nekik, a szájából itatta, ők meg iszogattak egy kicsit és így lettek ebben a magányban az ő odaadó barátai, az egyedüli gyengédség és szeretet. Bárhova ment, a kiscsibék indultak utána, az eleségadójuk után.
Ej, de öröme rövididejű volt.
Egyik nap feljelentették. Berohan a szobába a monostori legény az apáthoz, meghajol előtte és lenyugodva mondja:
– Parancsolja meg, apát uram, a gyülekezet összehívását.
– Mi ez a nagyon fontos dolog?
A nagyterembe összejött a nemes papság. Az egyik ismertetni kezdte a vádat, mit tett Mitrofon atya a monostori szent alapokmánnyal ellentétesen, mit tett a Konstantinápolyi Szövetség határozatai ellenében, kotlóst tart a szőlőskertben.
– Szörnyű! Az Isten szerelmére, ez a kotló nő, nő pedig a kolostor területén nem tartózkodhat!
És elhatározzák, hogy a kotlóst le kell vágni, a csirkéket további rendelkezésig etetni kell, Mitrofan atyát pedig elűzték egy másik szőlőskertbe.
Nos így tökéletesítik a szent hitet, lám a szent aszkéták mire vitték, üldözik a kotlósokat, hogy helyettük fiatal csibéket tartsanak!
Úgy tűnik számomra, hogy Lj. Vuličeviċ, amikor az ő régi rokonszenves könyvében „Az én anyám”, keserű fájdalmában felkiált:
– Szerzetes lettem, megszűntem embernek lenni.
Szörnyű, amikor ezt mondja valaki, ennek különösen akkor van jelentősége, ha maga is szerzetes volt, és, ahogy maga mondja, megszökött a monostorból, hogy visszatérjen Istenhez, visszatért a fényhez, az igazsághoz és a becsületességhez. Ő jól ismeri őket, ehhez nincs szükség semmilyen kommentárra.
Kifejezetten a “Radoje Domanović” projekthez 2015-ben Neducza Szvetiszláv fordítása.