Magyar
Radoje Domanović (1873–1908) – szerb szatíraíró. Nem egy tájjal foglalkozik, az egész szerb társadalom szerkezetét vizsgálja és mutatja meg írásainak görbetükrében Radoje Domanović, a szerb politikai és társadalmi szatíra mestere. Élénken részt vesz a politikai karcokban, mint a baloldali ellenzék legtehetségesebb írója. A kormány részéről üldöztetést szenvedett, többször elbocsátották tanári állásából. Igazi műfaja az allegorikus szatíra.
Szatirikus elbeszéléseiben allegorikus formában állítja pellengérre a politikai rendszer visszáságait, a hatalom visszaéléseit és az emberi gyarlóságot: Razmišljanja jednog običnog srpskog vola („Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör”); Danga („A bélyeg”) – egy derék polgár álma valami távoli országról, ahol a lakosok büszkék rá, hogy a bírák és a pandúrok az ő hátukon lovagolnak; a polgárok homlokára bélyeget sütnek, hogy könnyen megkülönböztethetőek legyenek a betolakodó és ártalmas idegenektől; Vođa („A vezér”) – a hipnotizált tömeg követi a kultikus vezért, akiről a végén kiderül, hogy vak.
Művei:
- Ahol megszűntek a szenvedélyek, 1898.
- A bélyeg, 1899.
- Az érsek kandúrja, 1904.
- Imigyen gondolkodott egy közönséges szerb ökör, 1902.
- Kínlódia (1–2–3–4–5–6–7–8–9–10–11–12), 1902.
- A mocsár (1–2–3–4–5), 1902.
- Nem értem, 1898.
- Rendőr ész, 1905.
- A vezér (1–2–3), 1901.
Forrás: Radoje Domanović, Kínlódia, Fórum, Novi Sad 1961. (Ford. Sándor Bogdánfi)
Új fordítások:
- Az idealista (1–2), 1899.
- Modern felkelés, 1902.
- A monostori kotlós sorsa, 1905.
- Nehéz feladat, 1905.
- Az önálló vállalkozói szellem, 1904.
- A száraz levél, 1904.
Kifejezetten a “Radoje Domanović” projekthez 2015-ben Neducza Szvetiszláv fordítása.