Kínlódia (9/12)

(Előző)

A közoktatási minisztériumban csupa megrögzött tudós ül. Itt csakugyan alapos és körültekintő munka folyik. Még a legjelentéktelenebb iratnak a puszta megfogalmazása is tizenöt vagy húsz napig tart, de persze, ügyelnek ott a nyelvi apróságokra is, a különböző esetekre, raggal és rag nélkül.

Belenéztem az iratokba.

Egy igazgató például ezt írja:

„A Közoktatási Miniszter Úrnak

E gimnázium tanerői nem kaptak fizetést immár három hónapja, s ennek folytán olyan anyagi helyzetbe kerültek, hogy kenyerük sincs. Ez nem tűrhető tovább, mert ezzel lerombolják a tanerők, sőt maga a tanítás tekintélyét is.

Tisztelettel kérem a Miniszter Urat, minél előbb járjon közbe a Pénzügyminiszter Úrnál, hogy sürgősen rendelje el legalább három havi fizetés folyósítását”.

Az akta hátán ez áll:

„Közoktatási Minisztérium

Pn. 5860

891. II. I.

A … i gimnázium igazgatója háromhavi fizetés folyósítását kéri a taperők részére.”

Alatta kézírással az előadó véleménye:

„A stílus rossz. A szórend nem felel meg a nyelvtani szabályoknak. Idegen szavak: tűrhető és sürgősen.”’ (Ezeket a szavakat piros ceruzával húzták alá.)

Alatta a miniszter sajátkezű írása (csúf, olvashatatlan írás, ugyanis mihelyt valaki miniszter lesz, abban a pillanatban elváltozik a keze írása):

„Továbbítandó a közoktatási tanácsnak véleményezésre”.

Alatta újabb kézírás:

„1891. III. 2.

Legfelső Közoktatási Tanács

(Mindössze egy közoktatási tanács volt, bár a fentiből az ember azt gondolhatná, hogy legalább harminc alsóbb tanács létezett.)

Mellékelten a t. Tanács elé terjesztjük a … i gimnázium igazgatójának kérvényét abból a célból, hogy a t. Tanács vizsgálja ki a nyelvtani hibákat, a mondattani és stilisztikai jellegzetességeket, majd véleményezéssel minél előbb juttassa vissza a közoktatási minisztériumhoz további használatra.

A miniszter rendeletéből stb.

(aláírás)”

Tekintettel az ügy sürgősségére, a Legfelső Közoktatási Tanács már tizenöt nap múlva összeült. Egyebek között ez az ügy is napirendre került, és a tanács úgy döntött, hogy két szakértőre bízza a véleményezést. Kijelöltek két személyt, jegyzőkönyvbe iktatták a döntést, és a végrehajtást az ügyvezetőre bízták.

Következnek a szakértőkhöz intézett levelek:

„Tisztelt Uram!

A Közoktatási Miniszter Úr PN. 5860 számú ez év III. 2-i keltezésű leirata és a Legfelső Közoktatási Tanács ugyanez év III. 17-én tartott ülésén hozott Sz. sz. 2 számú döntése értelmében tisztelettel felkérem Önt, hogy tanulmányozza át a … i gimnázium igazgatójának kérelmét nyelvtani, mondattani és stilisztikai szempontból, s erről minél rövidebb határidőn belül részletes beszámolót terjesszen a Tanács elé.

Fogadja ezúttal is mély tiszteletem kifejezését.

A Legfelső Közoktatási Tanács

elnöke”

A másik szakértő azonos tartalmú leveles kapott.

Két hónap múlva a Közoktatási Tanácshoz érkezett a két szakértő részletes, szakvéleménye az igasgató kérvénye ügyében. A beszámoló így kezdődik:

„Legfelső Közoktatási Tanács

Megvizsgáltuk ét áttanulmányoztuk a … i gimnázium igazgatójának kérvényét, ét tisztelettel beterjesztjük a Tanács elé következő véleményünket:

A természetben minden a fokozatot fejlődés és tökéletesedés törvényének van alávetve. Mint ahogyan a kezdetleges algákból fokozatos fejlődéssek és tökéletesedéssel hosszú évszázadokon át bekövetkezett az emberi test, azaz a legbonyolultabb élő szervezet kialakulása, ugyanúgy a nyelv fejlődése is az artikulátlan állati hangokkal kezdődött, majd hosszú évszázadokon át a mai modern nyelvek tökéletes formájának fokát érte el.

Ahhoz, hogy a kérdést minél jobban és áttekinthetőbben vezethessük le, a következő sorrendet vesszük alapul:

I. Általános rész

1. A beszéd és annak keletkezése
2. A mai nyelvek eredete
3. A közös gyökerek (szanszkrit)
4. A nyelvek főbb csoportjai
5. Részlet az összehasonlító nyelvészetből
6. A nyelvtudomány története
7. A nyelvtudomány általános fejlődése

II. Nyelvünk és fejlődésének törvényei

1. Ősi eredete (történelmi rész)
2. Rokonnyelvek
3. A testvér- és rokonnyelvek közös és eltérő tulajdonságai
4. A közös nyelv tájszólásai az őshazában külön nyelvekké fejlődnek
5. Nyelvünk tájszölázai

III. Az igazgató kérvénye

1. A kérvény eredete és története
2. A kérvényben használt nyelvezet jellegzetességei, összehasonlítva a régi kínlódiai nyelvvel, ősi okmányok alapján… ”

És igy tovább. Ki tudná mindézt észben tartani! Jobban mondva, azt se tudom, hogy jól jegyeztem-e meg a fentieket is.

Ezek után következik a szakszerű magyarázata minden egyes pontnak a meghatározott sorrend szerint, majd sok, nagyon sok sűrűn teleírt ív után következik a tűrhető szó, mégpedig így:

„Tűrni, ige, főn. szanszkr, dharh duhorh, ugrani, ugrándozni szaladozni (lásd III. c. 15, 114, 118 b H. C. xx/m = pl. dönti, r. duti, gr. I. canto, cantare, provoco, provocere (sic) K. 3 x b, hívni, csengetni, nesz, vad (Lásd: felbőszült a vad tigris, Gy. L. P. 18.) = Őz ugrott a bokor mögül = tűrendő, tűrhető, tűrhetetlen (N. 16. B. Z. C. H. O. 4. Gy. D. 18,5 kötet. III. Lásd a példát: Tizenhét seb vérzett a hős testén).”

Ennélfogva kiderül, hogy a tűrhető szó idegen, nemzetünk szempontjából káros, tehát ki kell küszöbölni.

Hasonló módon következik a sürgősen szó magyarázata is, ugyanazzal a következtetéssel.

Utána áttérnek a szórendre általában, külön pedig az igazgató kérvényében, ét szakszerű megjegyzéseket tesznek erre is …

Végül: A stílusról és a kérvény stílusának jellegzetességeiről néhány ívnyi zárószóval:

„Párhuzam az iskolaigazgató kérvényének és Homérosz Iliászának nyelvezete és stílusa között” (Arra a következtetésre jutottak, hogy Homérosz stilusa sokkal jobb).

„Mindezek alapján — zárták véleményüket á szakértők — véleményünk ez: a kérvényt vissza kell juttatni a …i gimnázium igazgatójához, hogy megjegyzéseink értelmében lelkiismeretesen javítsa át, utána pedig meg lehet tenni a kérvényben feltüntetett szükséges intézkedéseket. ”

Egy teljes hónap letelte után összeült a Tanács, áttanulmányozta a beszámolót, és határozatot hozott, miszerint a kérvényt vissza kell küldeni az igazgatónak, hogy a szakértők megjegyzései értelmében javítsa ki, és újfent terjessze fel a minisztériumhoz, további intézkedés végett. A szakreferens uraknak fejenként 250 dinár tiszteletdíjat állapítottak meg, mely összeg a közoktatási hivatalnokot özvegyeinek nyugdíjalapjából vagy pedig az irodaszolgák fizetési alapjából folyósítandó.

Véleményét a Tanács tisztelettel a miniszter elé terjesztette, további ügyintézés végett.

A kérvényt ezután a mellékelt véleményezéssel együtt a minisztérium visszaküldte az igazgatónak, hogy a szakértői megjegyzéseket és kifogásokat figyelembe véve javítsa át…

Ilyen alaposan, szakszerűen tárgyalnak itt minden ügyet, és hónapokon át le- és felterjesztik az iratokat mindaddig, amíg akár a legkisebb nyelvtani hibát is kijavítják, s csak azután látnak hozzá az ügy intézéséhez. A temérdek levelezés folytán a legkisebb irat is oly nagyra nő, hogy á hátadon se bírod elvinni.

Minthogy a minisztérium valamennyi hivatalnoka író, természetesen könyveket írnak; csak a miniszter úr nem ír semmit. Őt nem is mertem meglátogatni, mert mindenki azt bizonygatta, hogy ne vetemedjek ilyen arcátlan kísérletre, ha kedves azI életem. A miniszter úr, mondják, minduntalan tornászik, nagyon haragos ember, és szeret verekedni.

Mesélik, hogy egyszer az egyházfővel is összeverekedett. Az egyházfő szintén jó tornász, szenvedélyes lovagló, de haragos ember, és ugyancsak szeret verekedni. Egyszer a templomban bottal vert fejbe egy papot, nem tudni, miért. Általában azt hiszik, haragos természete onnan ered, hogy sokat olvasta a szent könyveket, minélfogva nem veszik rossznéven és nem is vetik szemére kirohanásait.

Első ízben valami lóverseny miatt ütközött össze a miniszterrel, aztán következett sok más vallási és közoktatási kérdés is, amelyektől az ifjúság helyes nevelése függött. Például: az egyházfő azt követelte, hogy a hittankönyvekbe okvetlenül iktassanak be egy részt a csikók neveléséről is, a miniszter pedig azt követelte, hogy ehelyett inkább az úszásról írjanak. Ezekben a fontos kérdésekben egyik sem akart engedni, és az ügy odáig fajult, hogy látni sem bírták egymást. A miniszter, csak hogy borsot törjön az egyházfő orra alá, elrendelte, hogy a lovat még az állattanban sem szabad megemlíteni, s ez undok állat helyett, amikor a tanrendben sor kerül rá, az úszásról kell előadni.

A tankönyvek módosítása azonban részletkérdés csupán, mert a tankönyveket, sőt az egész tanrendet is minden másnap módosítják.

Aki csak a közoktatásban működik, tankönyvet ír. Ezenkívül már mindegyik írt valami hasznos könyvet is a diákok jutalmazására, vagy kötelező olvasmányt a jó gyerekeknek.

A tankönyvek, jobban mondva íróik, várják, hogy sorra kerüljenek. Sok embert kell anyagilag megsegíteni, ennélfogva a tankönyvek kéziratát megvásárolják, kinyomtatják, és kötelező olvasmányul ajánlják az iskoláknak. A miniszter előbb legjobb barátait és rokonait elégíti ki. Alig fogadják el azonban az egyik tankönyvet, és a diákok meg is vásárolják, másnap már egy másik, jobb barát hoz új tankönyvet a miniszterhez, és természetesen annak is szívességet kell tenni. Ugyanaznap megy a körirat:

„Minthogy a hosszú használatban kitűnt, hogy ez és ez a tankönyv ebből és ebből a tantárgyból alkalmatlan, a közoktatás érdekében az eddigi tankönyvet ki kell vonni a forgalomból, és ezentúl emez a tankönyv használandó … (Az író nevét elfelejtettem).”

—

Szerettem volna látogatást tenni az igazságügyminiszter úrnál is, de nem tartózkodott az országban. Pont akkor szabadságon volt, külföldön tanulmányozta a süketnéma gyermekek iskolarendszerét, ugyanis a kormány komolyan foglalkozott avval a gondolattal, hogy néhány ilyennemű iskolát létesít Kínlódiában, hogy ezzel is enyhítse némileg az ország zilált anyagi helyzetét. Minthogy ez az igen fontos és jelentős ügy nem tűrt halasztást, nyomban megtették a legsürgősebb lépéseket. Azonkívül, hogy az igazságügyminisztert az ilyennemű iskolák tanulmányozása céljából külföldre küldték, persze nagy fizetési pótlékkal, azonnyomban kinevezték a süketnémák új iskolájának igazgatóját is, természetesen nagy fizetéssel és reprezentációs pótlékkal. Kinevezték a tanárokat is, és megkezdték egy nagy épület építését, ahol majd az igazgató lakik. Természetesen kinevezték az intézet gazdasági főnökét, orvosát, felügyelőjét, pénztárosát, alpénztárosát, írnokát, három-négy másolót és néhány iskolaszolgát is. Az igazgatótól áz irodaszolgákig valamennyien szorgalmasan vették fel a fizetést, és türelmetlenül várták a munka kezdetét — az igazgató kivételével, aki itt-ott már megsúgta, hogy egyik i miniszter rokona révén kijárja, hogy az intézetbe csak makk egészséges gyerekeket vegyenek fel.

Az intézet, jobban mondva a hivatalnokok, hiszen az intézet még nem is létezett, az igazságügyminisztérium irányítása alatt állt, mert a közoktatási miniszter kijelentette, hogy neki semmi köze a „különféle süketekhez”.

Az igazságügyminisztemek nem is volt más gondja, mint a süketnéma gyermekek iskolájával való törődés, az igazságügyminisztérium ügyeit tehát a hadügyminiszter intézte, a hadügyminiszter dolgát pedig a közoktatásügyi miniszter végezte, aki különben is gyűlölte a könyveket és iskolákat, s közoktatási ügyekben a felesége helyettesítette, akiről köztudomású volt, hogy a bűnügyi regényeket és a csokoládéfagylaltot szereti.

(Következő)